Mára egy lájtos poszt: keresgélés közben bukkantam erre a gyöngyszemre. Valamilyen óra, csajszi ül, és kissé zavart arckifejezéssel túrja hátul a gatyáját. A meglepetés ezután jön...
Őszintén szólva, nem igazán tudom ép ésszel felfogni a látottakat... Vajon mit gondolt? Meg kellett kóstolni, hogy vajon tényleg nem csokipuding kenődött az ujjára?! :DDD De valószínűleg tényleg beszart, különben nem lett volna olyan sietős távoznia a teremből... XD
Mint ismeretes, a magyar nyelv híres az ékes szókincséről, és nincs ez másképp akkor sem, ha éppen az emésztésünk végtermékét szeretnénk szóval illetni. Ezért igyekeztem minél több jobban és kevésbé ismert szinonimát összegyűjteni a szarra, legyen az emberi vagy állati, szleng, cuki vagy tudományos, íme az eredmény:
1. ajándék 2. ánuszbogyó 3. barna 4. barna maci 5. barna tengeralattjáró 6. barna vipera 7. barnamedve 8. barna tojás 9. bélsár 10. bogyó 11. briós 12. csoki 13. defekátum 14. exkrementum 15. fécesz 16. fekália 17. fos 18. ganaj 19. ganéj 20. gatya para 21. gitt 22. grizzly 23. guanó 24. humusz 25. kábel 26. kaka 27. kakaós csiga 28. kaki 29. kaksi 30. kemény fing 31. kishaver 32. koprosz 33. kula 34. kulcsi-mulcsi 35. kupac 36. kutyagumi
És ami külön érdekesség, hogy a szar egy speciális képződményére még külön van egy rakás szavunk: amikor - jellemzően férfiaknál - dolgunk végeztével a seggluk körül található fanszőrzetbe beleragad a szarcsimbók, nos, azt a képletet a következő módokon becézhetjük:
Ha szar, nyilvánvalóan a játékok készítőit is megihlette ez a téma, bár egyszerűségéből adódóan nyilvánvalóan az erre épülő játékok sem túl komplikáltak, és leginkább csak a poén kategóriát fedik le, egyszer játszik vele az ember pár percig, aztán megunja.
A neten kakis játékok után keresgélve elsőként az embereket letojó sirály főszereplésével készült játékkal találkoztam: lényege, hogy a tengerpart felett repkedő sirályt a nyíl gombokkal kell irányítani, és a körökkel megjelölt napozó embereket lekakálni a space gomb megnyomásával - akiket nem is annyira egyszerű eltalálni... Közben fogy a muníció, ezért egy szimpatikus bácsi dobál nekünk kaját, amit ha elkapunk, feltöltődik a madárfos-tár. A megadott számú célpontokat 1 perc alatt kell kiiktatni, a hátralévő időt és célpontok számát a bal alsó sarokban mutatja, a jobb alsóban pedig egy mini térkép a strandról. Siekres teljesítés esetén továbbléphetünk a következő, valamivel nehezebb szintre.
A kaki szempontjából értékelve a játékot, eléggé kulturált az egész, a megjelenítés egyszerű, és tulajdonképpen nem játszik főszerepet a szar maga. Ezért bárkinek tudom ajánlani, akinek épp nincs jobb elfoglaltsága, és kicsit változatosságra vágyik! :D A játék több oldalon is elérhető, például: Játék.ro Game Gecko Megajáték.hu Jatekokxl.hu
Tegye fel a kezét, akinek van kutyája! Gondolom mindenkinek ismerős a szitu, mikor kedvenc négylábú társainkra rájön a nagydolog, és utána - főleg az utcán - illik felszedni a végterméket. Általában ez nem tartozik az emberek kedvenc tevékenységei közé, mint arról a köztereken található tetemes mennyiségű kutyagumi tanúskodik. Na de ha mégsem marad el a "vécé lehúzása", akkor általában örülünk, ha van nálunk egy egyszerű nejlonzacsi, amivel könnyen marokra foghatjuk a kupac kakát, és megszabadulhatunk tőle.
Ám az ínyenceknek és környezettudatos kutyatartóknak itt a legújabb megoldás: a német Jungeschactel ügynökség agyszüleménye a dizájnos kutyakaki szedő zacskó sorozat, melyhez az ihletet a kutyájuk, a Cuno nevű labrador adta. Mottójuk: "Fordítsuk a kutyatartók életének legkevésbé vonzó pillanatait egy igazán eredeti eseménnyé", ennek keretében tervezték meg a 8 különböző vicces feliratú mintával bíró, 100%-ban biológiailag lebomló zacskót. Mert a szar beüt - csak legyünk felkészülve rá! :D
Shit happens - just be prepared
Spoiled brat (elkényeztetett kölyök) - collie
Size matters (a méret számít) - német juhászkutya
Shit happens (a szar beüt) - spicc
Doggy bag (kutyi zsák) - westie
Az egészséges kaka fétis kialakulásához úgy vélem nagyban hozzájárult a családi környezetem hozzáállása a témához, amely e tekintetben meglehetősen liberálisnak számít. A szar az egész családot kreativitásra inspirálja, ennek ékes bizonyítéka a következő, mondhatni már műalkotás.
Történt ugyanis, hogy egyik családi nyaralás alkalmával (amin én sajnos nem voltam ott, így csak hallomásból tudom a sztorit) folyamatosan visszatérő témává vált a "brummogó barna medve" és a "sportszelet", mint szinonimák a szarra, amely ezután szállóigévé nőtte ki magát. Így végül szinte kézenfekvővé vált az alább látható családi ereklye elkészítése a családfő 50. születésnapja alkalmából: a barna medve, amely "brummogni" is tud, és sportszeletet szarik.
Érdemes megfigyelni a leleményes technikai megoldásokat is, mind a brummogásra, mind a szarásra nézve, előbbi valódi automata fingópárnával (ez kívülről nem látszik, de a maci fojtogatásával előidézhető a hangeffekt), utóbbi a farok tövében egy tépőzárral lezárható segglyukkal, kb. 3 sportszeletnyi bélkapacitással (alultöltős), valamint pót plüss-szar készlet is tartozik hozzá:
Úgy tűnik, másokat is megihlet a szar-téma, mint ahogy az alábbi vers íróját is megcsókolta a múzsa, és nem röstellte közzétenni ezt a kincset a blogján, így most én is megörvendeztetlek vele titeket. A vers amúgy nemesen egyszerű, semmi perverzitás, csak a szarás és körülményeit ecseteli, és még a szar szó ismételgetését sem viszi túlzásba, ezzel megkímélve a kényesebb ízlésű olvasókat. A költő maga egyébként zenész és festő, és a blogjában ecsetelt értékrendje és gondolatvilága is pozitív benyomást keltett bennem. Na de elég a hadoválásból, jöjjön a lényeg:
Vers a szarról
A seggünkön van egy lyuk, Rajta a szart kiszarjuk. Ha mán kinn van, nosza, rajta, Megnézzük, hogy milyen fajta: Görbe lett, vagy egyenes, Kristályos, vagy leveses, Kicsi, nagy, vagy zöld, vagy barna, Vagy esetleg tiri-tarka, De ha jön a búcsú perce, Nézzük meg, hogy jól lement-e? Mert van olyan, mi ragaszkodik, Ezért aztán ravaszkodik, Úszni tanul, keresztbe áll, A lefolyóból kikandikál. Ne sajnáljad, öreg haver, Kapd elő a pumpát, ha kell! Aprítsad fel, fojtsad vízbe, Hadd tűnjön el mindörökre!
Talán nem is gondolnánk, mennyire fontos dolog a kaki az életben, pl. azoknak az élőlényeknek, amelyeknek létfontosságú más állatok ürüléke a létfenntartáshoz és szaporodáshoz. Ilyenek pl. a ganajtúró vagy galacsinhajtó bogarak, amiknek a fő tápláléka a nagyobb emlősök ürüléke. Ezek többnyire egy kis darabot elgurigáznak a nagy trágyakupacból, bedugják a föld alatti üregükbe, és ott fogyasztják el; sőt, a petéiket is a galacsinba rakják, hogy a fejlődő utódok is megfelelően tudjanak táplálkozni. Ezeknek a bogaraknak másik neve a szkarabeusz, így talán még többeknek lehet ismerős, hiszen ezt a bogarat az egyiptomi kultúrában szent állatként tisztelték, amely az újjászületést, a felkelő Napot szimbolizálta, és számos módon, főként amulettként formázták meg. Innen is látható, hogy a szar maga az élet :D.
És az apropó, aminek okán most erről írok, hogy hétvégén kirándulni voltunk, és az erdőben találtunk egy darab kakit (nem tudom, milyen állattól származhatott, tele volt magokkal), és egy rakás ganajtúró bogár ügyködött rajta, nagyon jópofák voltak. Meg is örökítettük őket a szorgos munka közben, hogy ti se maradjatok le erről az élményről:
Ha szarásról van szó, azt hiszem nem hagyhatom ki a 2010-es év arc plakátkiállításának egyik kultikussá vált darabját, a "Kakilós"-t, Karas Dávid művét. Annyira egyszerű és őszinte, hogy csak imádni lehet!
A kiállítás témája a "Hol élsz te?" kérdésre keresett válaszokat, a kedvenc plakátom készítője pedig sajátosan értelmezte az otthon fogalmát: "Ahol már kakiltam, félig otthon vagyok". Ugye, milyen igaz? Az ő meglátásait erről az Arcmagazin Arclapjában olvashatjátok.
Sokaknak gondot jelent, hogy nem tudnak, csak otthon kakilni (pl. jómagam is szenvedek ettől), így valóban szoros összefüggés lehet az otthon és szarás között - ebből is látszik, mennyire meghatározó momentum az életünkben. Másrészt az adott személy lelkivilágába is ad egy betekintést, hogy hol, mennyire esik nehezére kiüríteni, elengedni magát.
Létezik egy "alternatív zenekar", akiknek a zenei pályafutása az interneten indult el, ők a Kovbojok. Dalaik témája is elég alternatív, többnyire a piálás, hányás, szarás, fingás, baszás, perverz szex és egyéb gusztustalanságok témakörben mozog, és ezzel igen széles körben sikerült népszerűségre szert tenniük - mert hát persze nem kell őket komolyan venni, a szövegeiken jót lehet röhögni :).
És természetesen van egy kifejezetten a szarnak dedikált számuk is, ami a szarfetisizmus egyik speciális ágát testesíti meg, mégpedig a szarevést vesézi ki igen részletesen. És bár talán már találkoztatok vele, a szaros gyönyörből sosem elég, úgyhogy következzen a Kakadal:
Kovbojok - Kakadal dalszöveg
Egy büdös kis viskóban élem életemö, Turkálok az orromban és vakarom a végbelemö. A kaka a kedvenc ételem, jaj ez rettenetö, Ha szomjas vagyok, akkor iszom egy kis segglevet, Nánáná.
Mikor vendég érkezik, már kész a svédasztalö, Három fazék kakapüré meg egy adag szarö. Sülthumusz és rántott kula, párolt ürülék, Bizony kedves barátom, ma ez lesz az ebéd, Nánáná.
Refr.:
Mindenképpen kóstold meg majd a koktélomö, Én is mindig azt iszom, mert nagyon finomö. Szürcsöljük majd egésznap a kis viskómbanö, De azért megjegyezném, hogy ez is fosból van, Nánáná.
Refr.:
És ha az evés után bágyadtak vagyunkö, Egy zacskó kulamazsolát majszolgathatunkö. Egyszer te is gyere el, nagyon várlak tégedö, A tűzhelyemen fortyog már az illatos széklet, Nánáná
Refr.:
Hasábburgonyával, jaj de finom falatö, Én mindenre rákenem a krémes bélsaratö. Ragyogón süt a nap, belemből fújdogál a szél, Csak a szívem szomorú, mert nem fér több szar belém, Nánáná.
Ma egy csodás művészeti alkotást szeretnék bemutatni, amire szarkupac képek keresgélése közben bukkantam rá, és igazán említésre méltó: bizonyos Paul McCarthy, egy amerikai művész alkotta meg a "Complex Shit" címet viselő óriás felfújható kutyagumi installációt, amit Bernben, Svájcban állítottak ki 2008-ban a Zentrum Paul Klee jóvoltából. A nyilvánvaló botránykeltő hatásán felül még némi káoszt is okozott, mikor egy erősebb szélvihar miatt a műtárgy kötelei elszakadtak, és a szél magával repítette a háznyi méretű kakahalmot, ami súlyos károkat okozott a környéken.
Na de vessünk egy pillantást erre a szenzációs, tiszteletre méltó műremekre, a művész úr ezzel az ötletével igencsak belopta magát a szívembe, különösen az egészen realisztikusra sikeredett ábrázolás miatt:
Azt hiszem, sokak száját elhagyta már a címben szereplő mondat, de minimum megfordult a fejében. Egyébként kevés olyan szavunk van, amivel univerzálisan, szinte bármit ki tudunk fejezni az életben, ilyen pl. az izé meg persze a baszás - és természetesen a szarás. Úgyhogy lássuk, mitől is akkora rakás szar az életünk:
- a legtöbb dolgot leszarjuk, mert elegünk van belőle - ilyenkor beleszarunk mindenbe, mert tök mindegy - ilyen állapotban nehéz megszarni valami újat - így legtöbbször elszarjuk az egészet - mert nem mindegy, hogy ideszarjuk vagy odaszarjuk azt a valamit - úgyhogy jön a pánik, és beszarunk - összeszarjuk magunkat ijedtünkben - hogy most szétszartuk az életünk teljesen - tönkreszartunk mindent, most már mindennek vége - de azt mondjuk mégis, szarunk rá, mert nem érdekel (arra is, ha egy madár rászarik a fejünkre) - inkább kiszarunk mindent az életünkből, ami nem kell - szembeszarunk a széllel is, ha kell, ha nem - átszarjuk magunkat mindenen, mert képesek vagyunk rá - kár, hogy felszarni nem lehet a gravitáció miatt - így csak magunk alá szarunk, egy halomba - végigszarunk mindent, amit csak lehet minden szarral - teleszarjuk az agyonszart világot - nekünk nehogy már közbeszarjon valaki - széjjelszarjuk a szerteszart dolgaikat - mi mindenkit túlszarunk, mert jobbak vagyunk - körülszarjuk őket bármikor, ha akarjuk - és nem szarunk mellé, mert tudjuk, hogy kell (nem úgy, mint mikor a macska mellészarik a tálcának) - nem mindegy ám, hogy szarjuk körbe az egészet!
(A helyesírás ellenőrző csak a "tönkreszarás"-t húzta alá pirossal...)
Bár azt hiszem, már klasszikusnak számító darabról van szó, én csak a közelmúltban találkoztam vele, és hát egyszerűen nem győzöm csodálni a zsenialitását a L'art pour l'art társulat "A szar" c. reklám paródiájának, amivel minden tekintetben azonosulni tudok, és beleillik a blog által képviselt értékrendbe. Ennél fogva vétek lenne, ha kihagynám a megemlítését.
Remélem, a következő videó mindenki számára szerez pár derűs pillanatot:
Az állatok elhatározzák, hogy ezentúl nem lehet az erdőben össze-vissza szarni, és építenek egy budit. Mindenki betartja a szabályt, ám egy nap rajtakapják a nyuszikát, hogy nem a budin végzi a dolgát. Azonnal a bíróság elé állítják és jön a kérdés, hogyan is történt az eset. Nyuszika mondja, hogy nem fair a dolog. - Miért nem fair? - Hát azért, mert a múltkor amikor sorba álltam a budi előtt épp a medve volt előttem. - És? - Egyszer csak kiszól a medve: "Nyuszika, neked nincs gondod azzal, hogy a szar beleragad a bundádba?" Én mondom, hogy nem. Erre kinyúlt, elkapott és kitörölte velem a seggét.
* * *
Nyuszika talál egy pisztolyt, azonnal elrohan vele a rókához és a fejének szegezi: - Róka, most beszarsz ! - és valóban a róka rendesen maga alá piszkít. - Most megeszed! - bátorodik fel saját tettén a nyuszi. - Én ezt meg nem eszem. - Akkor lelőlek! - fenyeget a nyuszi. - Lőj, de akkor sem eszem meg - törődik bele sorsába a róka. Nyuszika meghúzza a ravaszt, de semmi hatás, a fegyver nem volt megtöltve. Kérdőn a rókára néz: - Megegyem??
* * *
Szarási tilalom van az erdőben. A nyuszikának azonban már nagyon kell. Nincs mit tenni, fogja magát, és egy bokor alá pakol egy rendes kupaccal. Arra jön a medve. A nyuszika gondolkodik, hogy most mit csináljon, majd hirtelen fogja a kalapját, és ráhelyezi a nagy rakás szarra. - Hé, nyuszika! Mi van a kalap alatt? - Nos - mondja a nyuszika -, egy nagyon értékes lepke van a kalap alatt. Erre a medve szemében felcsillan az érdeklődés: - Hadd nézzem meg! - Azt nem lehet. Ha felemelem akkor elrepül! - mondja a nyuszika. - Hadd nézzem meg! - mondja a medve mérgesen. - Oké - mondja a nyuszika, majd hirtelen felemeli a kalapot és a távolba mutat. - Nézd ott repül! Majd lenéz a rakás szarra és így szól: - Odanézz, mekkorát szart!
Egyszer régebben találtam erre a gyöngyszemre egy blogon, azóta se tudtam elfelejteni, maradandó élményt okozott: egy svéd tervező diplomamunkájaként született meg Pee és Poo, azaz Pisi és Kaki, a két plüssfigura (magyarul Csöpp és Potty, mint imént megtudtam). Szerintem nagyon cukira sikeredtek, ez látszik töretlen népszerűségükön is :D Elsősorban persze kisgyerekeknek szánják oktatási célra, bilire szoktatásra, és hogyan máshogy barátkoznának meg legjobban a pisi-kaki témával, mint két plüssjáték formájában?!
A plüssfigurák kaphatók kulcstartó változatban is, ill. mindenféle gyerek és felnőtt ruhadarab a két figura képével, matrica tetkó és levélpapír készlet. Valamint a honlapjukon egyéb extrák is vannak, akik nem elégszenek meg a plüss pisi és kaki manifesztációival: e-card, letölthető háttérképek, memóriajáték, és egy rövid animáció is a youtube-on:
A neten böngészve sokféle cikket, véleményt lehet olvasni vele kapcsolatban, amik eléggé megoszlanak a pozitív és negatív megítélés között... Mindenesetre szerintem ne legyünk olyan szemérmesek, és inkább nevessünk jót ezen a poénos kreáción! ;) Nem utolsó sorban, ez egy tökéletes indító löket egy igazi, vérbeli szarfetisizmus kialakulásához (vagy legalábbis a kakihoz való természetes viszonyhoz)! :D
Most pedig a kezdeti szárazabb filozofálgatás után következzen az első szar-mű, egyik féltve őrzött saját szerzésű kincsem, még általános iskolás koromból. Élvezzétek a gyermeki egyszerűséget a kaka-dalban (eredetileg a "Sárga csikó" c. népdal dallamára íródott, sajnos megzenésítve nem tudom prezentálni):
Megy a kaki
Megy a kaki vándorútra, Vajon merre tart az útja? Jaj, de kíváncsi vagyok!
Ki a bélből a budiba, Vagy esetleg a bugyiba. Jaj, de büdös a kaki!
Majd lemegy a csatornába, Onnan pedig a Dunába. Jaj, de szegény halacskák!
A Dunából a tengerbe, Ott egy nagy cet őt megette. Jaj, de szerencsétlen szar!
"Enni kell, szarni muszáj!" - ahogy nagyanyám is mondta, ebből evidensen következik, hogy ha nem eszünk, abba belehalunk, de ha nem szarunk, abba is. Szerves és elengedhetetlen részét képezi tehát életünknek, ezért álszent dolog viszolyogni tőle. Legalábbis a fogalomtól - magam sem vagyok amúgy lelkes kakaturkász, csak ha beszélni kell róla.
A fenti tézisből kiindulva, és kicsit tovább gondolva az internetes kultúrát, manapság rengeteg gasztroblogok, receptgyűjtő oldalak, élmény beszámolók léteznek mindenféle evéssel kapcsolatban; sőt, mi több, offline világunkban is nagy divatja van a főzős műsoroknak, magazinoknak, stb. Ehhez képest a szar, mint olyan, méltatlanul mellőzött téma a médiában, szégyellnivaló dolog, vulgáris, és egyébként is gusztustalan - és ez abból a szempontból meglepő, hogy legalább olyan szerepe van életünkben, mint a kajának. Ami a testünk egyik felén bemegy, az már pedig a másik felén kijön - ehhez is legalább olyan természetességgel kell viszonyulni, mint az evéshez, és igenis beszélni kell róla.
Bár még kutatómunkám kezdetén állok, első blikkre úgy vettem észre, kevesen vannak, akik ilyen elhivatottsággal, tematikusan és kitartóan a bélsárról publikálnának, és csodálkozom is, hogy eddig nem jutott eszébe igazán senkinek. Talán mert a téma túlságosan bűzlik?? Én magam már jó ideje gondolkodom már egy tematikus blogban, ahol kiélhetem magam, de ezidáig nem találtam meg a tökéletes témát. A szar viszont annyira univerzális, annyira mindenkit érintő és kézenfekvő, hogy nem lehet mellette elmenni!
Úgyhogy hátrébb a megrökönyödéssel, tessék csak meglátni a kaka szépségét is: ugye mekkora megkönnyebbülés megszabadulni tőle a mellékhelyiségben?! És ha kicsit távolabbról tekintünk rá, a szarról való értekezés valódi mentális megkönnyebbülést is jelent. Úgyhogy szarra fel!
Néhány szót arról, hogyan lett a blogból szarkupac, avagy "pile of dung":
Nyilván első próbálkozásaim ilyen banális lehetőségekre estek a domaint illetően, mint szar, kaki, kaka, de valakik már rég gyorsabbak voltak nálam, és ezek mind foglaltak voltak (a keresgélés közben talált "gyöngyszemekről" a későbbiekben még lesz szó); a fos, bélsár, ürülék pedig nem tetszett eléggé, valahogy nem fejezi ki megfelelően az elkötelezettségem.
Így kicsit tágabb kifejezésekben kezdtem gondolkodni, amire egyértelműen adta magát a "rakás szar", csak ez így címként nem az igazi; a trágyadomb és szarkupac ismételten csak foglalt volt. Így jutott eszembe egy régi kedvenc online játékomból a "pile of dung" kifejezés - úgyhogy ennél jobb azt hiszem nem is lehetne a lehetőségekhez képest. Aki akarja, úgyis megjegyzi, nem bonyolult (a könyvjelzők úgyis megjegyzik helyettünk ;).
A nicknevet sem volt egyszerű kiválasztani, mivel néhány valószínűleg némi aberráns vonással rendelkező felhasználó már lefoglalta a legkakisabb neveket, úgyhogy kénytelen voltam végül valami költőibbet választani. Így lettem "faeces", avagy ürülék. Csak hogy hűek maradjunk a témához.
Bevezetőnek ennyit, később már tényleg fostosabb terepekre fogok tévedni, és remélem, hogy mindenki tök szarnak fogja találni ezt a blogot! :D
Megszállt az ihlet, mikor épp ott trónoltam, ahová a királyok is egyedül járnak. Talán mert épp rám jött a hasmars?
Röviden átfutott az agyamon, ami mostanában megfogalmazódott bennem: a mai online közösségi kultúra alapját nagy részben a különböző cyber szemetek, képletesen "szarok" uralják, ezzel szennyezzük az egész netet, és szellemi kapacitásunk, figyelmünk is erre pazaroljuk, és közben azt hisszük, jól szórakozunk.
És ekkor jutott eszembe az a zseniális ötlet, hogy egyfajta görbe tükröt kellene tartani ez a világ elé, és mivel lehetne ezt jobban elérni, mint egy tömény, bűzölgő rakás szarral??!
Minek után a szar jelentős szerepet tölt be életünkben, mind fizikai-biológiai, mind kulturális-társadalmi szinten, úgy vélem, szaftos témák bőséges tárházát rejti a fogalom. Eziránt pedig maximális elhivatottságot érzek, és teljes lelkesedéssel igyekszem belevetni magam ebbe a szar-küldetésbe. Végeredményként pedig célom a szar magasiskoláját megteremteni ezen a médiumon, ahol a szenny legsötétebb bugyraiból magasztos szintekre emelhetem ezt a jelenleg kevésbé respektált létezőt; jómagam pedig a szar blog-nagyköveteként vonulhatok be az online köztudatba.
Remélem, hogy a leendő olvasóim is hasonló örömmel fogadják ezt az egyedülálló kezdeményezést, sőt mi több, a későbbiek során talán még építő hozzászólásokkal, ötletekkel is segítik az "elit szarkultúra" kifejlődését!
Zárszóként: egy öblös pukkantás kíséretében szarjunk a világra!
Hozzászarások