Azt hiszem, sokak száját elhagyta már a címben szereplő mondat, de minimum megfordult a fejében. Egyébként kevés olyan szavunk van, amivel univerzálisan, szinte bármit ki tudunk fejezni az életben, ilyen pl. az izé meg persze a baszás - és természetesen a szarás. Úgyhogy lássuk, mitől is akkora rakás szar az életünk:
- a legtöbb dolgot leszarjuk, mert elegünk van belőle
- ilyenkor beleszarunk mindenbe, mert tök mindegy
- ilyen állapotban nehéz megszarni valami újat
- így legtöbbször elszarjuk az egészet
- mert nem mindegy, hogy ideszarjuk vagy odaszarjuk azt a valamit
- úgyhogy jön a pánik, és beszarunk
- összeszarjuk magunkat ijedtünkben
- hogy most szétszartuk az életünk teljesen
- tönkreszartunk mindent, most már mindennek vége
- de azt mondjuk mégis, szarunk rá, mert nem érdekel (arra is, ha egy madár rászarik a fejünkre)
- inkább kiszarunk mindent az életünkből, ami nem kell
- szembeszarunk a széllel is, ha kell, ha nem
- átszarjuk magunkat mindenen, mert képesek vagyunk rá
- kár, hogy felszarni nem lehet a gravitáció miatt
- így csak magunk alá szarunk, egy halomba
- végigszarunk mindent, amit csak lehet minden szarral
- teleszarjuk az agyonszart világot
- nekünk nehogy már közbeszarjon valaki
- széjjelszarjuk a szerteszart dolgaikat
- mi mindenkit túlszarunk, mert jobbak vagyunk
- körülszarjuk őket bármikor, ha akarjuk
- és nem szarunk mellé, mert tudjuk, hogy kell (nem úgy, mint mikor a macska mellészarik a tálcának)
- nem mindegy ám, hogy szarjuk körbe az egészet!
(A helyesírás ellenőrző csak a "tönkreszarás"-t húzta alá pirossal...)
Hozzászarások