Úgy tűnik, másokat is megihlet a szar-téma, mint ahogy az alábbi vers íróját is megcsókolta a múzsa, és nem röstellte közzétenni ezt a kincset a blogján, így most én is megörvendeztetlek vele titeket. A vers amúgy nemesen egyszerű, semmi perverzitás, csak a szarás és körülményeit ecseteli, és még a szar szó ismételgetését sem viszi túlzásba, ezzel megkímélve a kényesebb ízlésű olvasókat. A költő maga egyébként zenész és festő, és a blogjában ecsetelt értékrendje és gondolatvilága is pozitív benyomást keltett bennem. Na de elég a hadoválásból, jöjjön a lényeg:
Vers a szarról
A seggünkön van egy lyuk, Rajta a szart kiszarjuk. Ha mán kinn van, nosza, rajta, Megnézzük, hogy milyen fajta: Görbe lett, vagy egyenes, Kristályos, vagy leveses, Kicsi, nagy, vagy zöld, vagy barna, Vagy esetleg tiri-tarka, De ha jön a búcsú perce, Nézzük meg, hogy jól lement-e? Mert van olyan, mi ragaszkodik, Ezért aztán ravaszkodik, Úszni tanul, keresztbe áll, A lefolyóból kikandikál. Ne sajnáljad, öreg haver, Kapd elő a pumpát, ha kell! Aprítsad fel, fojtsad vízbe, Hadd tűnjön el mindörökre!
Ha szarásról van szó, azt hiszem nem hagyhatom ki a 2010-es év arc plakátkiállításának egyik kultikussá vált darabját, a "Kakilós"-t, Karas Dávid művét. Annyira egyszerű és őszinte, hogy csak imádni lehet!
A kiállítás témája a "Hol élsz te?" kérdésre keresett válaszokat, a kedvenc plakátom készítője pedig sajátosan értelmezte az otthon fogalmát: "Ahol már kakiltam, félig otthon vagyok". Ugye, milyen igaz? Az ő meglátásait erről az Arcmagazin Arclapjában olvashatjátok.
Sokaknak gondot jelent, hogy nem tudnak, csak otthon kakilni (pl. jómagam is szenvedek ettől), így valóban szoros összefüggés lehet az otthon és szarás között - ebből is látszik, mennyire meghatározó momentum az életünkben. Másrészt az adott személy lelkivilágába is ad egy betekintést, hogy hol, mennyire esik nehezére kiüríteni, elengedni magát.
Létezik egy "alternatív zenekar", akiknek a zenei pályafutása az interneten indult el, ők a Kovbojok. Dalaik témája is elég alternatív, többnyire a piálás, hányás, szarás, fingás, baszás, perverz szex és egyéb gusztustalanságok témakörben mozog, és ezzel igen széles körben sikerült népszerűségre szert tenniük - mert hát persze nem kell őket komolyan venni, a szövegeiken jót lehet röhögni :).
És természetesen van egy kifejezetten a szarnak dedikált számuk is, ami a szarfetisizmus egyik speciális ágát testesíti meg, mégpedig a szarevést vesézi ki igen részletesen. És bár talán már találkoztatok vele, a szaros gyönyörből sosem elég, úgyhogy következzen a Kakadal:
Kovbojok - Kakadal dalszöveg
Egy büdös kis viskóban élem életemö, Turkálok az orromban és vakarom a végbelemö. A kaka a kedvenc ételem, jaj ez rettenetö, Ha szomjas vagyok, akkor iszom egy kis segglevet, Nánáná.
Mikor vendég érkezik, már kész a svédasztalö, Három fazék kakapüré meg egy adag szarö. Sülthumusz és rántott kula, párolt ürülék, Bizony kedves barátom, ma ez lesz az ebéd, Nánáná.
Refr.:
Mindenképpen kóstold meg majd a koktélomö, Én is mindig azt iszom, mert nagyon finomö. Szürcsöljük majd egésznap a kis viskómbanö, De azért megjegyezném, hogy ez is fosból van, Nánáná.
Refr.:
És ha az evés után bágyadtak vagyunkö, Egy zacskó kulamazsolát majszolgathatunkö. Egyszer te is gyere el, nagyon várlak tégedö, A tűzhelyemen fortyog már az illatos széklet, Nánáná
Refr.:
Hasábburgonyával, jaj de finom falatö, Én mindenre rákenem a krémes bélsaratö. Ragyogón süt a nap, belemből fújdogál a szél, Csak a szívem szomorú, mert nem fér több szar belém, Nánáná.
Ma egy csodás művészeti alkotást szeretnék bemutatni, amire szarkupac képek keresgélése közben bukkantam rá, és igazán említésre méltó: bizonyos Paul McCarthy, egy amerikai művész alkotta meg a "Complex Shit" címet viselő óriás felfújható kutyagumi installációt, amit Bernben, Svájcban állítottak ki 2008-ban a Zentrum Paul Klee jóvoltából. A nyilvánvaló botránykeltő hatásán felül még némi káoszt is okozott, mikor egy erősebb szélvihar miatt a műtárgy kötelei elszakadtak, és a szél magával repítette a háznyi méretű kakahalmot, ami súlyos károkat okozott a környéken.
Na de vessünk egy pillantást erre a szenzációs, tiszteletre méltó műremekre, a művész úr ezzel az ötletével igencsak belopta magát a szívembe, különösen az egészen realisztikusra sikeredett ábrázolás miatt:
Most pedig a kezdeti szárazabb filozofálgatás után következzen az első szar-mű, egyik féltve őrzött saját szerzésű kincsem, még általános iskolás koromból. Élvezzétek a gyermeki egyszerűséget a kaka-dalban (eredetileg a "Sárga csikó" c. népdal dallamára íródott, sajnos megzenésítve nem tudom prezentálni):
Megy a kaki
Megy a kaki vándorútra, Vajon merre tart az útja? Jaj, de kíváncsi vagyok!
Ki a bélből a budiba, Vagy esetleg a bugyiba. Jaj, de büdös a kaki!
Majd lemegy a csatornába, Onnan pedig a Dunába. Jaj, de szegény halacskák!
A Dunából a tengerbe, Ott egy nagy cet őt megette. Jaj, de szerencsétlen szar!
Hozzászarások