SzarQpac - Annyira szar!

Mint ismeretes, a magyar nyelv híres az ékes szókincséről, és nincs ez másképp akkor sem, ha éppen az emésztésünk végtermékét szeretnénk szóval illetni. Ezért igyekeztem minél több jobban és kevésbé ismert szinonimát összegyűjteni a szarra, legyen az emberi vagy állati, szleng, cuki vagy tudományos, íme az eredmény:

És ami külön érdekesség, hogy a szar egy speciális képződményére még külön van egy rakás szavunk: amikor - jellemzően férfiaknál - dolgunk végeztével a seggluk körül található fanszőrzetbe beleragad a szarcsimbók, nos, azt a képletet a következő módokon becézhetjük:

Esetleg ha valaki tud még olyan változatot, ami eddig nem szerepelt, az írja meg kommentbe nyugodtan, és felveszem azt is a listára! ;)

Úgy tűnik, másokat is megihlet a szar-téma, mint ahogy az alábbi vers íróját is megcsókolta a múzsa, és nem röstellte közzétenni ezt a kincset a blogján, így most én is megörvendeztetlek vele titeket. A vers amúgy nemesen egyszerű, semmi perverzitás, csak a szarás és körülményeit ecseteli, és még a szar szó ismételgetését sem viszi túlzásba, ezzel megkímélve a kényesebb ízlésű olvasókat. A költő maga egyébként zenész és festő, és a blogjában ecsetelt értékrendje és gondolatvilága is pozitív benyomást keltett bennem. Na de elég a hadoválásból, jöjjön a lényeg:

Vers a szarról

A seggünkön van egy lyuk,
Rajta a szart kiszarjuk.
Ha mán kinn van, nosza, rajta,
Megnézzük, hogy milyen fajta:
Görbe lett, vagy egyenes,
Kristályos, vagy leveses,
Kicsi, nagy, vagy zöld, vagy barna,
Vagy esetleg tiri-tarka,
De ha jön a búcsú perce,
Nézzük meg, hogy jól lement-e?
Mert van olyan, mi ragaszkodik,
Ezért aztán ravaszkodik,
Úszni tanul, keresztbe áll,
A lefolyóból kikandikál.
Ne sajnáljad, öreg haver,
Kapd elő a pumpát, ha kell!
Aprítsad fel, fojtsad vízbe,
Hadd tűnjön el mindörökre!

Ma egy csodás művészeti alkotást szeretnék bemutatni, amire szarkupac képek keresgélése közben bukkantam rá, és igazán említésre méltó: bizonyos Paul McCarthy, egy amerikai művész alkotta meg a "Complex Shit" címet viselő óriás felfújható kutyagumi installációt, amit Bernben, Svájcban állítottak ki 2008-ban a Zentrum Paul Klee jóvoltából. A nyilvánvaló botránykeltő hatásán felül még némi káoszt is okozott, mikor egy erősebb szélvihar miatt a műtárgy kötelei elszakadtak, és a szél magával repítette a háznyi méretű kakahalmot, ami súlyos károkat okozott a környéken.

Na de vessünk egy pillantást erre a szenzációs, tiszteletre méltó műremekre, a művész úr ezzel az ötletével igencsak belopta magát a szívembe, különösen az egészen realisztikusra sikeredett ábrázolás miatt:

Hát nem zseniális?! :D

Azt hiszem, sokak száját elhagyta már a címben szereplő mondat, de minimum megfordult a fejében. Egyébként kevés olyan szavunk van, amivel univerzálisan, szinte bármit ki tudunk fejezni az életben, ilyen pl. az izé meg persze a baszás - és természetesen a szarás. Úgyhogy lássuk, mitől is akkora rakás szar az életünk:

- a legtöbb dolgot leszarjuk, mert elegünk van belőle
- ilyenkor beleszarunk mindenbe, mert tök mindegy
- ilyen állapotban nehéz megszarni valami újat
- így legtöbbször elszarjuk az egészet
- mert nem mindegy, hogy ideszarjuk vagy odaszarjuk azt a valamit
- úgyhogy jön a pánik, és beszarunk
- összeszarjuk magunkat ijedtünkben
- hogy most szétszartuk az életünk teljesen
- tönkreszartunk mindent, most már mindennek vége
- de azt mondjuk mégis, szarunk rá, mert nem érdekel (arra is, ha egy madár rászarik a fejünkre)
- inkább kiszarunk mindent az életünkből, ami nem kell
- szembeszarunk a széllel is, ha kell, ha nem
- átszarjuk magunkat mindenen, mert képesek vagyunk rá
- kár, hogy felszarni nem lehet a gravitáció miatt
- így csak magunk alá szarunk, egy halomba
- végigszarunk mindent, amit csak lehet minden szarral
- teleszarjuk az agyonszart világot
- nekünk nehogy már közbeszarjon valaki
- széjjelszarjuk a szerteszart dolgaikat
- mi mindenkit túlszarunk, mert jobbak vagyunk
- körülszarjuk őket bármikor, ha akarjuk
- és nem szarunk mellé, mert tudjuk, hogy kell (nem úgy, mint mikor a macska mellészarik a tálcának)
- nem mindegy ám, hogy szarjuk körbe az egészet!

(A helyesírás ellenőrző csak a "tönkreszarás"-t húzta alá pirossal...)

Bár azt hiszem, már klasszikusnak számító darabról van szó, én csak a közelmúltban találkoztam vele, és hát egyszerűen nem győzöm csodálni a zsenialitását a L'art pour l'art társulat "A szar" c. reklám paródiájának, amivel minden tekintetben azonosulni tudok, és beleillik a blog által képviselt értékrendbe. Ennél fogva vétek lenne, ha kihagynám a megemlítését.

Remélem, a következő videó mindenki számára szerez pár derűs pillanatot:

Az állatok elhatározzák, hogy ezentúl nem lehet az erdőben össze-vissza szarni, és építenek egy budit. Mindenki betartja a szabályt, ám egy nap rajtakapják a nyuszikát, hogy nem a budin végzi a dolgát. Azonnal a bíróság elé állítják és jön a kérdés, hogyan is történt az eset. Nyuszika mondja, hogy nem fair a dolog.
- Miért nem fair?
- Hát azért, mert a múltkor amikor sorba álltam a budi előtt épp a medve volt előttem.
- És?
- Egyszer csak kiszól a medve: "Nyuszika, neked nincs gondod azzal, hogy a szar beleragad a bundádba?" Én mondom, hogy nem. Erre kinyúlt, elkapott és kitörölte velem a seggét.

* * *

Nyuszika talál egy pisztolyt, azonnal elrohan vele a rókához és a fejének szegezi:
- Róka, most beszarsz ! - és valóban a róka rendesen maga alá piszkít.
- Most megeszed! - bátorodik fel saját tettén a nyuszi.
- Én ezt meg nem eszem.
- Akkor lelőlek! - fenyeget a nyuszi.
- Lőj, de akkor sem eszem meg - törődik bele sorsába a róka.
Nyuszika meghúzza a ravaszt, de semmi hatás, a fegyver nem volt megtöltve. Kérdőn a rókára néz:
- Megegyem??

* * *

Szarási tilalom van az erdőben. A nyuszikának azonban már nagyon kell. Nincs mit tenni, fogja magát, és egy bokor alá pakol egy rendes kupaccal. Arra jön a medve. A nyuszika gondolkodik, hogy most mit csináljon, majd hirtelen fogja a kalapját, és ráhelyezi a nagy rakás szarra.
- Hé, nyuszika! Mi van a kalap alatt?
- Nos - mondja a nyuszika -, egy nagyon értékes lepke van a kalap alatt.
Erre a medve szemében felcsillan az érdeklődés:
- Hadd nézzem meg!
- Azt nem lehet. Ha felemelem akkor elrepül! - mondja a nyuszika.
- Hadd nézzem meg! - mondja a medve mérgesen.
- Oké - mondja a nyuszika, majd hirtelen felemeli a kalapot és a távolba mutat.
- Nézd ott repül!
Majd lenéz a rakás szarra és így szól:
- Odanézz, mekkorát szart!

"Enni kell, szarni muszáj!" - ahogy nagyanyám is mondta, ebből evidensen következik, hogy ha nem eszünk, abba belehalunk, de ha nem szarunk, abba is. Szerves és elengedhetetlen részét képezi tehát életünknek, ezért álszent dolog viszolyogni tőle. Legalábbis a fogalomtól - magam sem vagyok amúgy lelkes kakaturkász, csak ha beszélni kell róla.

A fenti tézisből kiindulva, és kicsit tovább gondolva az internetes kultúrát, manapság rengeteg gasztroblogok, receptgyűjtő oldalak, élmény beszámolók léteznek mindenféle evéssel kapcsolatban; sőt, mi több, offline világunkban is nagy divatja van a főzős műsoroknak, magazinoknak, stb. Ehhez képest a szar, mint olyan, méltatlanul mellőzött téma a médiában, szégyellnivaló dolog, vulgáris, és egyébként is gusztustalan - és ez abból a szempontból meglepő, hogy legalább olyan szerepe van életünkben, mint a kajának. Ami a testünk egyik felén bemegy, az már pedig a másik felén kijön - ehhez is legalább olyan természetességgel kell viszonyulni, mint az evéshez, és igenis beszélni kell róla.

Bár még kutatómunkám kezdetén állok, első blikkre úgy vettem észre, kevesen vannak, akik ilyen elhivatottsággal, tematikusan és kitartóan a bélsárról publikálnának, és csodálkozom is, hogy eddig nem jutott eszébe igazán senkinek. Talán mert a téma túlságosan bűzlik?? Én magam már jó ideje gondolkodom már egy tematikus blogban, ahol kiélhetem magam, de ezidáig nem találtam meg a tökéletes témát. A szar viszont annyira univerzális, annyira mindenkit érintő és kézenfekvő, hogy nem lehet mellette elmenni!

Úgyhogy hátrébb a megrökönyödéssel, tessék csak meglátni a kaka szépségét is: ugye mekkora megkönnyebbülés megszabadulni tőle a mellékhelyiségben?! És ha kicsit távolabbról tekintünk rá, a szarról való értekezés valódi mentális megkönnyebbülést is jelent. Úgyhogy szarra fel!

Néhány szót arról, hogyan lett a blogból szarkupac, avagy "pile of dung":

Nyilván első próbálkozásaim ilyen banális lehetőségekre estek a domaint illetően, mint szar, kaki, kaka, de valakik már rég gyorsabbak voltak nálam, és ezek mind foglaltak voltak (a keresgélés közben talált "gyöngyszemekről" a későbbiekben még lesz szó); a fos, bélsár, ürülék pedig nem tetszett eléggé, valahogy nem fejezi ki megfelelően az elkötelezettségem.

Így kicsit tágabb kifejezésekben kezdtem gondolkodni, amire egyértelműen adta magát a "rakás szar", csak ez így címként nem az igazi; a trágyadomb és szarkupac ismételten csak foglalt volt. Így jutott eszembe egy régi kedvenc online játékomból a "pile of dung" kifejezés - úgyhogy ennél jobb azt hiszem nem is lehetne a lehetőségekhez képest. Aki akarja, úgyis megjegyzi, nem bonyolult (a könyvjelzők úgyis megjegyzik helyettünk ;).

A nicknevet sem volt egyszerű kiválasztani, mivel néhány valószínűleg némi aberráns vonással rendelkező felhasználó már lefoglalta a legkakisabb neveket, úgyhogy kénytelen voltam végül valami költőibbet választani. Így lettem "faeces", avagy ürülék. Csak hogy hűek maradjunk a témához.

Bevezetőnek ennyit, később már tényleg fostosabb terepekre fogok tévedni, és remélem, hogy mindenki tök szarnak fogja találni ezt a blogot! :D

Megszállt az ihlet, mikor épp ott trónoltam, ahová a királyok is egyedül járnak. Talán mert épp rám jött a hasmars?

Röviden átfutott az agyamon, ami mostanában megfogalmazódott bennem: a mai online közösségi kultúra alapját nagy részben a különböző cyber szemetek, képletesen "szarok" uralják, ezzel szennyezzük az egész netet, és szellemi kapacitásunk, figyelmünk is erre pazaroljuk, és közben azt hisszük, jól szórakozunk.

És ekkor jutott eszembe az a zseniális ötlet, hogy egyfajta görbe tükröt kellene tartani ez a világ elé, és mivel lehetne ezt jobban elérni, mint egy tömény, bűzölgő rakás szarral??!

Minek után a szar jelentős szerepet tölt be életünkben, mind fizikai-biológiai, mind kulturális-társadalmi szinten, úgy vélem, szaftos témák bőséges tárházát rejti a fogalom. Eziránt pedig maximális elhivatottságot érzek, és teljes lelkesedéssel igyekszem belevetni magam ebbe a szar-küldetésbe. Végeredményként pedig célom a szar magasiskoláját megteremteni ezen a médiumon, ahol a szenny legsötétebb bugyraiból magasztos szintekre emelhetem ezt a jelenleg kevésbé respektált létezőt; jómagam pedig a szar blog-nagyköveteként vonulhatok be az online köztudatba.

Remélem, hogy a leendő olvasóim is hasonló örömmel fogadják ezt az egyedülálló kezdeményezést, sőt mi több, a későbbiek során talán még építő hozzászólásokkal, ötletekkel is segítik az "elit szarkultúra" kifejlődését!

Zárszóként: egy öblös pukkantás kíséretében szarjunk a világra!