"Enni kell, szarni muszáj!" - ahogy nagyanyám is mondta, ebből evidensen következik, hogy ha nem eszünk, abba belehalunk, de ha nem szarunk, abba is. Szerves és elengedhetetlen részét képezi tehát életünknek, ezért álszent dolog viszolyogni tőle. Legalábbis a fogalomtól - magam sem vagyok amúgy lelkes kakaturkász, csak ha beszélni kell róla.
A fenti tézisből kiindulva, és kicsit tovább gondolva az internetes kultúrát, manapság rengeteg gasztroblogok, receptgyűjtő oldalak, élmény beszámolók léteznek mindenféle evéssel kapcsolatban; sőt, mi több, offline világunkban is nagy divatja van a főzős műsoroknak, magazinoknak, stb. Ehhez képest a szar, mint olyan, méltatlanul mellőzött téma a médiában, szégyellnivaló dolog, vulgáris, és egyébként is gusztustalan - és ez abból a szempontból meglepő, hogy legalább olyan szerepe van életünkben, mint a kajának. Ami a testünk egyik felén bemegy, az már pedig a másik felén kijön - ehhez is legalább olyan természetességgel kell viszonyulni, mint az evéshez, és igenis beszélni kell róla.
Bár még kutatómunkám kezdetén állok, első blikkre úgy vettem észre, kevesen vannak, akik ilyen elhivatottsággal, tematikusan és kitartóan a bélsárról publikálnának, és csodálkozom is, hogy eddig nem jutott eszébe igazán senkinek. Talán mert a téma túlságosan bűzlik?? Én magam már jó ideje gondolkodom már egy tematikus blogban, ahol kiélhetem magam, de ezidáig nem találtam meg a tökéletes témát. A szar viszont annyira univerzális, annyira mindenkit érintő és kézenfekvő, hogy nem lehet mellette elmenni!
Úgyhogy hátrébb a megrökönyödéssel, tessék csak meglátni a kaka szépségét is: ugye mekkora megkönnyebbülés megszabadulni tőle a mellékhelyiségben?! És ha kicsit távolabbról tekintünk rá, a szarról való értekezés valódi mentális megkönnyebbülést is jelent. Úgyhogy szarra fel!
Hozzászarások