SzarQpac - Annyira szar!

Azt hiszem, sokak száját elhagyta már a címben szereplő mondat, de minimum megfordult a fejében. Egyébként kevés olyan szavunk van, amivel univerzálisan, szinte bármit ki tudunk fejezni az életben, ilyen pl. az izé meg persze a baszás - és természetesen a szarás. Úgyhogy lássuk, mitől is akkora rakás szar az életünk:

- a legtöbb dolgot leszarjuk, mert elegünk van belőle
- ilyenkor beleszarunk mindenbe, mert tök mindegy
- ilyen állapotban nehéz megszarni valami újat
- így legtöbbször elszarjuk az egészet
- mert nem mindegy, hogy ideszarjuk vagy odaszarjuk azt a valamit
- úgyhogy jön a pánik, és beszarunk
- összeszarjuk magunkat ijedtünkben
- hogy most szétszartuk az életünk teljesen
- tönkreszartunk mindent, most már mindennek vége
- de azt mondjuk mégis, szarunk rá, mert nem érdekel (arra is, ha egy madár rászarik a fejünkre)
- inkább kiszarunk mindent az életünkből, ami nem kell
- szembeszarunk a széllel is, ha kell, ha nem
- átszarjuk magunkat mindenen, mert képesek vagyunk rá
- kár, hogy felszarni nem lehet a gravitáció miatt
- így csak magunk alá szarunk, egy halomba
- végigszarunk mindent, amit csak lehet minden szarral
- teleszarjuk az agyonszart világot
- nekünk nehogy már közbeszarjon valaki
- széjjelszarjuk a szerteszart dolgaikat
- mi mindenkit túlszarunk, mert jobbak vagyunk
- körülszarjuk őket bármikor, ha akarjuk
- és nem szarunk mellé, mert tudjuk, hogy kell (nem úgy, mint mikor a macska mellészarik a tálcának)
- nem mindegy ám, hogy szarjuk körbe az egészet!

(A helyesírás ellenőrző csak a "tönkreszarás"-t húzta alá pirossal...)

"Enni kell, szarni muszáj!" - ahogy nagyanyám is mondta, ebből evidensen következik, hogy ha nem eszünk, abba belehalunk, de ha nem szarunk, abba is. Szerves és elengedhetetlen részét képezi tehát életünknek, ezért álszent dolog viszolyogni tőle. Legalábbis a fogalomtól - magam sem vagyok amúgy lelkes kakaturkász, csak ha beszélni kell róla.

A fenti tézisből kiindulva, és kicsit tovább gondolva az internetes kultúrát, manapság rengeteg gasztroblogok, receptgyűjtő oldalak, élmény beszámolók léteznek mindenféle evéssel kapcsolatban; sőt, mi több, offline világunkban is nagy divatja van a főzős műsoroknak, magazinoknak, stb. Ehhez képest a szar, mint olyan, méltatlanul mellőzött téma a médiában, szégyellnivaló dolog, vulgáris, és egyébként is gusztustalan - és ez abból a szempontból meglepő, hogy legalább olyan szerepe van életünkben, mint a kajának. Ami a testünk egyik felén bemegy, az már pedig a másik felén kijön - ehhez is legalább olyan természetességgel kell viszonyulni, mint az evéshez, és igenis beszélni kell róla.

Bár még kutatómunkám kezdetén állok, első blikkre úgy vettem észre, kevesen vannak, akik ilyen elhivatottsággal, tematikusan és kitartóan a bélsárról publikálnának, és csodálkozom is, hogy eddig nem jutott eszébe igazán senkinek. Talán mert a téma túlságosan bűzlik?? Én magam már jó ideje gondolkodom már egy tematikus blogban, ahol kiélhetem magam, de ezidáig nem találtam meg a tökéletes témát. A szar viszont annyira univerzális, annyira mindenkit érintő és kézenfekvő, hogy nem lehet mellette elmenni!

Úgyhogy hátrébb a megrökönyödéssel, tessék csak meglátni a kaka szépségét is: ugye mekkora megkönnyebbülés megszabadulni tőle a mellékhelyiségben?! És ha kicsit távolabbról tekintünk rá, a szarról való értekezés valódi mentális megkönnyebbülést is jelent. Úgyhogy szarra fel!

Néhány szót arról, hogyan lett a blogból szarkupac, avagy "pile of dung":

Nyilván első próbálkozásaim ilyen banális lehetőségekre estek a domaint illetően, mint szar, kaki, kaka, de valakik már rég gyorsabbak voltak nálam, és ezek mind foglaltak voltak (a keresgélés közben talált "gyöngyszemekről" a későbbiekben még lesz szó); a fos, bélsár, ürülék pedig nem tetszett eléggé, valahogy nem fejezi ki megfelelően az elkötelezettségem.

Így kicsit tágabb kifejezésekben kezdtem gondolkodni, amire egyértelműen adta magát a "rakás szar", csak ez így címként nem az igazi; a trágyadomb és szarkupac ismételten csak foglalt volt. Így jutott eszembe egy régi kedvenc online játékomból a "pile of dung" kifejezés - úgyhogy ennél jobb azt hiszem nem is lehetne a lehetőségekhez képest. Aki akarja, úgyis megjegyzi, nem bonyolult (a könyvjelzők úgyis megjegyzik helyettünk ;).

A nicknevet sem volt egyszerű kiválasztani, mivel néhány valószínűleg némi aberráns vonással rendelkező felhasználó már lefoglalta a legkakisabb neveket, úgyhogy kénytelen voltam végül valami költőibbet választani. Így lettem "faeces", avagy ürülék. Csak hogy hűek maradjunk a témához.

Bevezetőnek ennyit, később már tényleg fostosabb terepekre fogok tévedni, és remélem, hogy mindenki tök szarnak fogja találni ezt a blogot! :D

Megszállt az ihlet, mikor épp ott trónoltam, ahová a királyok is egyedül járnak. Talán mert épp rám jött a hasmars?

Röviden átfutott az agyamon, ami mostanában megfogalmazódott bennem: a mai online közösségi kultúra alapját nagy részben a különböző cyber szemetek, képletesen "szarok" uralják, ezzel szennyezzük az egész netet, és szellemi kapacitásunk, figyelmünk is erre pazaroljuk, és közben azt hisszük, jól szórakozunk.

És ekkor jutott eszembe az a zseniális ötlet, hogy egyfajta görbe tükröt kellene tartani ez a világ elé, és mivel lehetne ezt jobban elérni, mint egy tömény, bűzölgő rakás szarral??!

Minek után a szar jelentős szerepet tölt be életünkben, mind fizikai-biológiai, mind kulturális-társadalmi szinten, úgy vélem, szaftos témák bőséges tárházát rejti a fogalom. Eziránt pedig maximális elhivatottságot érzek, és teljes lelkesedéssel igyekszem belevetni magam ebbe a szar-küldetésbe. Végeredményként pedig célom a szar magasiskoláját megteremteni ezen a médiumon, ahol a szenny legsötétebb bugyraiból magasztos szintekre emelhetem ezt a jelenleg kevésbé respektált létezőt; jómagam pedig a szar blog-nagyköveteként vonulhatok be az online köztudatba.

Remélem, hogy a leendő olvasóim is hasonló örömmel fogadják ezt az egyedülálló kezdeményezést, sőt mi több, a későbbiek során talán még építő hozzászólásokkal, ötletekkel is segítik az "elit szarkultúra" kifejlődését!

Zárszóként: egy öblös pukkantás kíséretében szarjunk a világra!